You are here
A Wado-Ryu karate története
A Wado-Ryu (Béke Útja) talán a legtisztább formája a Japán karaténak. A stílust a test természetes, lágy, körkörös és rugalmas mozdulatai jellemzik. Azáltal, hogy Otsuka Hironori mester a többi harcmúvészetek legjobb elemeit gyűjtötte össze és jegyeztette be stílusként, shotokan mestere, Funakoshi Gichin támogatását élvezve, alapítóként jegyeztethette be magát azzal, hogy kifejlesztette a jelenkor egyik leghatásosabb karate stílusát. Az edzéseken a kumite (küzdelem) és katák (formagyakorlatok) gyakorlásával a Wado tanonc megtanulja Otsuka szemléletét: a védekezés és a támadás egyazon akció alatt megy végbe. A "lágyság" hiánya, ami jelen van más stílusokban, Otsuka szerint a test felelőtlen használatát eredményezi. Otsuka mester úttörője volt a laza kézzel való döfő ütésnek, amelyet párosított az ütő kéz gyors visszahúzásával és ez hatásosabbá tette az energia összpontosítást. A Wado lágy elemei többségének ellenére, kizárja az erőtlenséget, és nem csökkenti a valós életben való helytállás képességét. A Wado magas szintű képviselői képesek helytállni a fegyveres és fegyvertelen támadás esetén is.
Elsődlegesen a szellemi fegyelmet tartva szem előtt, a Wado tanonc tehnikai képességei másodlagosak a lelki hozzáállásához képest. A Wado gyakorlók arra törekednek, hogy személyiségüket és önbizalmukat a testi képességeikkel párhuzamosan fejlesszék. Szorgalmas gyakorlással a tanuló végső fokon megtapasztalja az "egységet": a szellem és a test egyesülését, a karate-do utolsó célját.
A régi okinawai karatéból és az ősi jujitsuból származó Wado könnyen alkalmazható különböző harci helyzetekben és környezetben. A karate kihangsúlyozásával, a gyorsaság és az erő kifejtése az ütésekkel és rúgásokkal, meg a jujutsu lefogásaival közösen nyújtott feltételekkel, a Wado a karate "legtisztább" formája lett. Míg a közelharc sok modern karate ágat hatástalanná tett, a Wadonak jujitsu gyökerei értékesnek bizonyultak - beleértve számos fojtófogásos és lefogásos alkalmazást, amelyekkel alkalmatlanná lehet tenni akár több ellenfelet fájdalom révén, egyensúlyából kimozdítva vagy izületi sérüléssel.
A jujitsu két tulajdonsággal bővítette a Wado gyakorlását - shimeruval és atemivel. A "ju" lényege a rugalmasság megvalósítása. A "ju" jellegzetessége úgy ismert, mint "lovaglás" (noru), fontos része a Wado erőteljes, csattanó ütéseinek. A teljes nyugalomból gyors csapást lehet alkalmazni majd visszahúzni kiindulóhelyzetbe, mindezt egy mozdulatba építve, meghökkentő erőt eredményezve, minimális energiaráfordítással. Ilyen ütést alkalmazva a gyakorló akár egymás után többször is képes kivitelezni az ütéseket.
A nyugalmi helyzet fölvet egy másodlagos "ju" elvet, amit "folyó"-nak hívnak - a vízhez hasonló alkalmazkodóképesség, mint ami bármelyik edénynek a formáját felveszi. A Wadot a szelídség és a rugalmasság jellemzi.
A Wado kötött formái látszólag számos gyenge mozdulatot tanítanak, de mégis hatásos kéz és könyök ütéseket rejtenek. A Wadonak a megvalósított rugalmasság elvét ugyanúgy lehet szellemi törekvésekre is használni, mint önvédelemre.