Bemutatkozás

Oktató: Stempel Zoltán (2. dan)

Edzések helyszíne: Csikós Iskola (Szeged, Fő fasor 61.)

Felnőtt/haladó edzések kezdési időpontja (15 évtől): hétfő: 18.15, szerda, péntek - 18:00

Tini edzések (10-14 évesek): szerda 16.30-tól, pénteken - 16:00-tól

Gyerek edzések kezdési időpontja (6-10 év között): hétfő: 17.45 - péntek: 17:30

Óvódás edzések kezdési időpontja (4-6 évesek): hétfő - 17.00

Alsó korhatár: 4 év

Klubunk története

Az első próbálkozásom 1993 szeptemberében indult Kocsis László segítségével a Móra Ferenc Általános Iskolában, de rövid idő után elsorvadt. Két évvel később, ugyanazon a helyszínen ismét elindítottam az edzéseket, ami immár tartósnak bizonyult. Több helyszín után Újszegeden, a Fő Fasori Általános Iskolában állapodtunk meg .Segédedzői mivoltában 2001 márciusáig komoly segítséget kaptam Dusik Andrástól, aki önzetlen munkájával és ötleteivel hozzájárult a klub megerősödéséhez. Őt Vass Balázs követte, míg egyetemi tanulmányai miatt Budapestre nem költözött, ahol folytatja karate edzéseit. Nagy örömömre szolgál, hogy 2006-tól nemcsak szorgalmas munkájukkal, de újonnan szerzett fokozatukkal (barna) három segédedzőm is lett Guczi Zoltán, Balogh Ádám és Pasek Péter személyében.

2006 szeptemberében ünnepelhettük működésünk 10 éves évfordulóját, amiért köszönettel tartozom - többek között - az iskola vezetőségének, lelkes támogatásukért és segítségnyújtásukért.

Edzések eddigi helyszínei: Móra Ferenc Ált. Isk. tornaterme, Béke utcai Ált. Isk. tornaterme, Móricz Zsigmond tornaterme, Fő fasori Általános Iskola "Csikós Iskola" tornaterme.

Csikós Iskola

1996 szeptemberében - a reklámplakátozás és szórólapozás eredményeképpen - közel 30 fővel kezdtük meg az edzéseket a Fő Fasori Általános Iskolában (Csikós Iskola). Az iskola vezetőségének segítsége nemcsak jó szándékukban, de tetteikben és konstruktív ötleteikben is megnyilvánult. Emiatt hálás köszönettel tartozunk nekik.

A 10 év alatt több száz különböző korú felnőtt és gyerek tisztelt meg bizalmával, búcsúzásukkor kapott jelképes ajándékaik és/vagy köszönő szavaik, visszajelzéseik megerősítettek abban, hogy manapság is sokat tehet egy harcművészet oktató az emberekért. Amire büszke lehetek, hogy vannak tanítványaim, akik megközelítően egy évtizede nálam tanulnak és most már segítenek; eszközeink, színes programjaink és nem utolsó sorban tanítványaim versenyeredményei is figyelmet érdemelnek.

A Magyarországi Wadok-Ryu Karate Szövetség évente több lehetőséget is biztosít azoknak, akik a többi karatékával szeretnék összemérni tudásukat. Mivel a versenyeztetés eddig nem tartozott fő céljaim közé, így az évközben meghirdetett versenyeken tanítványaim önszántukból, de támogatásommal vesznek részt. Ettől az évtől kezdődően alakítom edzésprogramunkat olyan irányba, hogy megfeleljen a versenyt kedvelő tanítványaimnak illetve a pusztán mozogni és közösségbe vágyóknak is. Az eseménynaptárunkba tudatosan nem vettem bele a versenyeket, mivel úgy gondolom, hogy a versenyzésnek inkább egyéni célja van, mintsem a klub dicsőség keresése. Természetesen az eredményes karatékákra minden társuk büszke, eredményeik őszinte örömmel töltik el őket.

Fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy edzéseink testnevelési kurzusként is felvehetők!

Céljaink

Klubunk kissé szembe úszik korunk trendjével: nem célunk a mindenáron való versenyzés, nem hajszolom az amúgy is teljesítménykényszer életet élő iskolás és dolgozó tanítványaimat, a versenyzésbe. Aki önként vállalja, az viszont minden segítséget megkap mesterétől és társaitól.

A legfontosabbal kezdem és ki is emelném: ez a jó közösség. Ezt a Heiwa-Se klubban felkészült edzésvezetéssel, lelkiismeretes gyakorlással és edzésen kívüli programok szervezésével próbáljuk elérni. A fiatalok esetében fontosabbnak tartom a nevelésben való sikerességet, mint a technikai fejlődést. Technikánk pallérozása elvileg egy életre szól - ha a budo útjára lépünk -, de gyerekek esetében sokszor csak egy állomás a karate. Emiatt sokkal lényegesebb, hogy elválásunk után, többek között mozgáskoordinációval, önfegyelemmel, önuralommal, kitartással, udvariassággal gazdagodva folytassák életüket.

A felnőttek esetében kissé komplexebb célok vezérelnek, amelyek fontossági sorrendben a következők:

-Feszültség levezetése ellenőrzött körülmények között, korunk népbetegsége a (szellemi) túlhajszoltság, ennek kiváló ellensúlyozása a        sport, főleg a harcművészetek.

-Fizikai állapot javítása (magyaros ételeink áldásos eredménye): szeretném eloszlatni azokat a kételyeket, amelyekkel találkoztam oktatói  pályám során - sem a túlsúly, sem a gyenge fizikum, sem pedig a koordináció hiánya nem ártalmas, ha felnőtt korban szeretnénk  elkezdeni karatézni. Csak és kizárólag a felkészületlen oktató.

-Önvédelem: támaszkodhatunk a minket körülvevő jogra, de az atrocitástól nem véd meg, esetleg jogorvoslatot kap(hat)unk. Ha már  orvosolni kell a bajt...

-Baráti társaság: soha nem volt annyi magányos ember, mint korunk kommunikációs társadalmában. Civilizációs hajótöröttekként szörfölünk  az Interneten, SMS-ben szakítunk párunkkal, és egyedül isszuk a sörünket a tévé előtt. Ajánlom a kedves olvasó figyelmébe klubunk  állandó eseménynaptárát!

-Egészségünk megőrzése: a harcművészetek szellemi háttere nem csak testi, de szellemi egészségünket is segíti.

-Bár utolsó a sorban, a harcművészeti fejlődésünk az alapja kis klubunknak, mint a vászon a festménynek. Ennek színvonalát az én rendszeres továbbképzéseim, módszeres edzésprogramjaim, a színvonalas  vizsgák és a nemzetközi hírnévnek örvendő magyar és japán nagymesterek által vezetett helyi és országos edzőtáborok biztosítják.

Magamról

1975-ben születtem, 1986-ban ismerkedtem meg a Shotokan karatéval Kolozsváron (Románia), amit eléggé regényes körülmények között tanultam, mivel az akkori rendszer határozottan tiltotta a harcművészeteket. A Wado-ryu karatéval 1991 -ben Erdei Csabának (3.dan) köszönhetően ismerkedtem meg és azóta is úgy gondolom, hogy számomra a legmegfelelőbbel hozott össze a sors. Harcművészetekkel való megismerkedésem előtt cselgáncsoztam, majd 11 évesen elkezdtem shotokan karatézni, 5 év után áttértem a wado-ryu stílusra, ami viszonylag könnyen ment a technikák azonossága miatt. OKJ-s sportoktatói képesítésemet 1999-ben szereztem meg, 2000-ben sikeresen vizsgáztam 1. danra, 2007-ben 2. danra. Visszanézve, talán a iaido -t említeném még meg, amit kipróbáltam. Egyébként két kislány büszke apja vagyok.

A honlap története

Nem kis büszkeséggel írom le, hogy az első wado-ryu karate stílussal foglalkozó magyar honlapot mi tettük fel a világhálóra 1997-ben, amely egészen 2005 októberéig üzemelt régi helyén Dusik András hathatós közreműködésével, amikor is 17.900-as (IP-számláló) nézettségét nullázni kellett a költözés miatt. Jelenlegi arculata a harmadik, amit Vass Balázsnak köszönhetünk. A régi honlapon meglévő angol és francia nyelvű tartalmat remélem, hogy minél hamarabb pótolni fogjuk, miután tartalmilag teljesen befejezzük új honlapunkat.

Toborzó

Figyelem! Vannak, akik év közben eszmélnek, hogy harcművészkednének, vagy legalább mozognának, de félnek, hogy lekéstek? Semmiről sem késett le kedves olvasó: a karate egyik ajándéka a monotónia tűrésünk, amit az alapok rendszeres gyakorlásával érünk el. Így nincs olyan, hogy "lekéstem". Maximum, "még nem döntöttem el".

Szívesen látom 4 éves kortól azokat a nebulókat, akiknek szüleit a mozgáson túl egyéb célok is mozgatnak és gyerkőcükben legalább megfogalmazódott a vágy, hogy karatézzon. Ők külön, az ovis csoportban fognak edzeni 4 -6 éves korig csak péntekenként max. 50 percet. A gyerekcsoportban saját edzésprogrammal 11-12 éves korig vannak a nebulók. Felnőtt csapatomba várom azokat a bátor hölgyeket és urakat, akik valami oknál fogva szemeznek a japán harcművészettel, ezen belül a karatéval.

Felső korhatár? Még tud járni? A többit megbeszéljük. Ha kérdése van írjon nekem, vagy keressen meg személyesen edzés előtt vagy után. Mindenkire van 5 percem.

Mindenkit szeretettel várunk edzéseinken!

Stempel Zoltán